Lab

Kontra Dia a Progressive-nél állandó coachként dolgozik közel két éve. Hetente két napot bent tölt, és juniortól boardtagig mindenki számára nyitva áll az ajtaja. Dia arról mesélt, hogy mit jelent szakértői szemmel a kiégés, mit lehet tenni ellene, hogyan lehet feldarabolni egy mamutot, és szavait mindenki érteni fogja, aki már dolgozott ügynökségnél.

Progressive: Mi maga a kiégés? Egyszeri állapot, vagy inkább folyamat?

Kontra Dia: A kiégés gyakorlatilag krónikus érzelmi megterhelés, stressz hatására jön létre, amelynek tünetei lehetnek a fizikai és érzelmi kimerülés. Azt érzed, hogy nincs remény, nincsenek célok, nem értesz a munkádhoz, hibázni fogsz, és végső soron nem találsz örömet szinte semmiben. Ez nem egyik pillanatról a másikra történik meg velünk, hanem egy hosszadalmas folyamat. Több ciklusa van, amelyek más és más tüneteket mutatnak.

PRG: Reklámügynökségnél hogy néz ki a kiégés?

Dia: Úgy, mint máshol, de itt különösen jellemző, hogy az ügynökségi kollégák nagy vehemenciával vetik bele magukat a munkába. Ez egy igazi szerelemmunka, ezért is sokkal hajlamosabbak a kiégésre. Azt érzik a nagy elköteleződés és energiabefektetés miatt, hogy a munkájuk kudarca a személyiségük kudarca is. Jó dolog bent aludni a munkahelyen, ők a családom, igaz?! Ez a kiégés első fázisa, a reményeké.

PRG: Ez még egészen jól hangzik. Utána mi következik?

Dia: Vagy a munkaszeretet, vagy a frusztráció fázisa. Előbbi során képes vagy egy egészséges munka-magánélet egyensúlyt kialakítani, félre tudod tenni a bizonyítási kényszeredet, és előtérbe helyezed saját szükségleteidet, életörömödet. A szerelem elköteleződéssé válik, ami egy higgadtabb forma. Ezzel szemben a frusztrációval bedarálod magad, és kicsúszik az irányítás a kezedből. Azon pörögsz, hogy nehogy elveszítsd a kontrollt, közben romlik a teljesítményed, felborul az idő egyensúlya, testi tüneteket produkálsz, nem jársz társaságba, mindig bűntudatot érzel, esetleg agresszív leszel, és céltalannak érzed minden mozdulatodat. Ezt követi az apátia fázisa, ahol már a teljes visszahúzódás jellemző. Az egész életünkre rá tud telepedni ez az állapot, így nem érdemes halogatni a segítségkérést.

PRG: Köszi, ezt most oldd fel, mert már szorongok, és megy fel a vérnyomásom.

Dia: (nevet) A kiégés közvetlen kapcsolatban van a motiváltsággal. Ehhez mindig a haladás fázisában kell lenned, vagyis szem előtt kell tartanod az elérendő céljaidat, amiért nap mint nap teszel. Nem ragadhatsz bele egy pozícióba, rossz hozzáállásba, az állandó darálásba és a tűzoltásba. Meg kell állni ünnepelni és a projekteket lezárni. A három alapszükséglet erősen befolyásolja a motiváltságunkat. Ezek a valahová tartozás igénye, az önállóság érzése és a kompetencia érzése, vagyis azt érzem, hogy értek a munkámhoz és fejlődni is tudok. Ha valamelyik sérül, akkor jó eséllyel válhatunk hosszú távon motiválatlanná. Nem égsz ki rögtön, de tartósan már gond lesz.

PRG: Ebben tud segíteni a cég?

Dia: Mindenképp! A vezetővel, vagy a Progressive-ben a coachcsal is át lehet nézni a pontokat, amik nehézséget okoznak. Napi rutinból fakadó elakadások, a mindset vizsgálata. Áttekinthető a munkán belüli túlterheltség, vagy éppen a munkán kívüli terhelés: én nem hiszek abban, hogy ajtón kívül lehet hagyni a magánéletet. Ez simán hozhatja a benti gondokat. Éppen ezért meg kell nézni, mi a kolléga számára az öröm, a kikapcsolódás. Egy ilyen beszélgetés során kiderülhet például, hogy hetek óta nem volt sehol a lakáson és a munkán kívül, és nem is veszi észre. Ez pedig már tünet.

PRG: És ahol nincs saját, pántlikázott coach?

Dia: A visszajelzés nagyon fontos. Egy (a Progressive esetében négyhavonta) értékelés is sokat tud segíteni a visszacsatolással, mert ebből érezheted, hogy van értelme a munkádnak, van haladás. Érzed az autonómiát, a fejlődést és megbecsülést.

PRG: Könnyen hozzászoktak a kollégák, hogy egy coach vájkálhat az életükben?

Dia: Igyekszem megteremteni egy olyan bizalmi közeget, ahol az emberek meg tudnak nyílni, és szívesen beszélnek önmagukról, a nehézségeikről.
Nálunk már kialakult ez a kultúra, amiben nagy szerepe van a vezetőség gondolkodásának, és a kimondott ténynek, hogy az ember fontos tényező. Sokszor elhangzik munkahelyeken, hogy nem kapnak visszajelzéseket, se jót, se rosszat. Ezzel szemben gyakran azt látom, hogy az emberek nem mindig tudják fogadni a visszajelzéseket. Mi van, ha nem tudod fogadni a dicséretet, mert sosem dicsértek meg? Pedig kérhetsz visszajelzést és jár is. Ebben én is tudok segíteni, mert a szervezetből hozok valid infókat és példákat. Például amikor egy négyszemközti beszélgetésen azt mondtam egy vezetőnek, hogy az egyik embere szerint fantasztikusan prezentált, akkor rájött, hogy az előzetes véleményével ellentétben igenis szüksége van a visszajelzésre.

PRG: Mit lehet tenni a kiégéssel?

Dia: Iszonyatosan fontos a prevenció, amelynek elengedhetetlen eleme az önismeret. Tisztában kell lenned azzal, hogy mi érdekel, mi mozgat, miben tudsz igazán elmerülni, megélni önmagadat. Önismeret szükséges például egy szakma választásához is. Ha nem a valós szükségleteidre válaszol az adott tevékenység, akkor nem is kapod meg a kívánt eredményt. Fel kell tenned a kérdést, hogy azt csinálod, amit szeretsz? Ezek valóban a Te céljaid? Vagy inkább családi, társadalmi elvárások? Ilyen lehet ügyvéd- vagy orvos dinasztiába születni, de társadalmi ok lehet például ügynökségi munkát választani, mert az hagyományosan menőnek, kreatívnak és szabadnak számít.

PRG: A célokat könnyű pontosan megfogalmazni? Nem elég, ha pénzt kapunk és van egy közösség?

Dia: A célok nagyon fontosak, és a gondok gyakran abból erednek, hogy igazából nincsenek céljaink. Enélkül pedig elkezdünk sodródni, egyre nehezebbek lesznek a napok, hiszen nem tiszta az irány, és nem tudunk kilépni a mókuskerékből. Egy coach remekül tud segíteni ebben, hogy számunkra motiváló, elérhető célokat tűzzünk ki.

PRG: Hogyan érdemes kezdeni a változtatást?

Dia: Az első lépés mindig a probléma felismerése. Néha ez se könnyű, ha például azt a mintát hozom otthonról, hogy a munkába bele kell halni. Ezt követően érdemes megvizsgálni az életterületeimet, és azonosítani, hogy hol élem meg a legnagyobb sikertelenséget. Ehhez „fel kell darabolni a mamutot”, vagyis részekre bontani a nagy fekete felhőt magam felett.

A korai fázisban már az is tud segíteni, ha a munka-magánélet egyensúlyomat elmozdítom az utóbbi felé, és egy kis levegőhöz jutok, hogy jobban át tudjam gondolni a következő lépéseket. Ha azt érzem nem boldogulok egyedül, kérjek segítséget. Minél előbb, annál jobb!

Coach, pszichológus, akivel jólesik. Már az első alkalom lendületet fog adni. Maga az a tény, hogy tettem magamért valamit, önmagában is motiváló lehet.

Gyakran már néhány alkalom elég, hogy kicsit visszarendeződjünk.
Hagyjuk tehát, hogy valaki odasegítsen minket ahhoz a bizonyos létrához, amin szépen fokról fokra felmászva rá tudunk nézni az életünkre egy magasabb perspektívából, hogy meglássuk azokat a lehetőségeket, amik új lendületet, új célokat adnak, és életörömmel, energiával töltik fel a mindennapjainkat.