Lab

Így nem égünk ki: ügynökségi burnout


Notice: Trying to get property of non-object in /var/www/progressive.hu/var/compiled-templates/_var_www_progressive.hu_apps_frontend_views_news_read.volt.phtml on line 29

2023.05.08

A Progressive 6 vezetőjét kérdeztük a kiégésről. Bemelegítésként körkérdéssel kezdünk, és kiderül, mindenki küzdött már motiválatlansággal, vagy akár kiégéssel is. Ez talán nem is meglepő egy nagy ügynökség vezetői körében. Az viszont talán igen, hogy a Progressive-en belül számtalan soft és kevésbé soft módszerrel segítenek azokon, akiket megpróbál bedarálni a mókuskerék, vagy éppen magánéleti gondokkal küzdenek.

 

Miből lesz a kiégés?

A Progressive vezetőivel beszélgetünk a kiégésről, miután az ügynökégi népszámlálás adatai meglehetősen hervasztó eredményeket hoztak. Úgy tűnik, kisebb-nagyobb motivációs gondokkal, de akár kiégéssel mindenki küzdött már, de a személyes tapasztalat mellett a teljes ügynökségre nézve is hasznos lehet a közös gondolkodás. A vezetők Progressive-es nevelések, vagyis nem csupán évek óta dolgoznak nálunk, de több szintjét is látták a működésnek, ráadásul vezetőként a sajátjuk mellett a csapataik tapasztalatairól is be tudnak számolni. 

 

A Kreatívos cikk egyik megállapítása szerint a reklámszakmára különösen jellemző a kiégés. Kovács Zoltán (group account director) szerint ez mégsem igazán szakmaspecifikus: „szerintem elsősorban egyéneken múlik, illetve azon, hogy mit vár a munkától és mit kap. Ha nagy az eltérés, akkor jöhet az érzés, hogy nem akarom tovább csinálni”. Zoli szerint az egyénnek nagy a felelőssége, tisztában kell lennie a céljaival és azzal, hogy a munka kielégíti vagy sem.

 

Bor és Deep Purple

Horváth Mihály, Misó (group account director) szerint valaki jobban bírja az ügynökségi életet, más kevésbé. De még aki jobban bírja, számára is megterhelő. Tapasztalatai szerint az elkötelezettség segít, és ha ez nincs meg, könnyebb eljutni a kiégésig: „én azért nem égtem ki, mert nekem a reklámszakma a sajátom. Lehetne mást csinálni, de engem tényleg ez érdekel, nem pusztán munka, hivatás is. Akiket látok és ismerek, majdnem mind ezzel a mindsettel állnak hozzá. Idő kell, hogy erre rájöjj”. És hogy mi segít a tisztánlátásban? Misó erre is tudja a választ: „egy pohár bor, Deep Purple és gondolkodsz az olvasólámpánál”.

 

A generációk máshogy látják a munkát, ezért máshogy is állnak hozzá. Tóth Zsanett (account director) a generációk közötti különbséget látja fontosnak, szerinte a gondolkodás is változott, ami természetesen hatással van a munkáról kialakult képre. “A most érkező fiatalok már máshogy látják, mint a szüleink generációja. Ez hatott a mi szemléletünkre is, sokan még a munkáért élünk. Ebben a szakmában sok a fiatal, akik viszont már látják és ismerik a szakirodalmat a depresszióról, kiégésről. Így jobban figyelnek a munka-magánélet egyensúlyra, és jobban meg is tudják fogalmazni az igényeiket”. Azt is hozzáteszi, hogy az újabb generáció számára egyetlen cég vagy munka sem olyan fontos, hogy saját lelki egyensúlyát alárendelje. Az idősebbeknek azonban ez még gondot jelent, náluk jobban kell figyelni a tünetekre.

 

Figyelni, de kinek?

Kinek a feladata a figyelem és a gondoskodás? A munkahelynek, a cégnek mennyire feladata gondozni a munkavállalókat? Vagy ez csak a munkavállalón múlik? Minden megkérdezett szerint fontos a vezető szerepe, formális vagy informális módszerekkel sokat tud tenni a munkatársakért. Zoli szerint a cégnek is van felelőssége, de végső soron ezek gazdasági társaságok: “azt kell szem előtt tartanunk, hogy mi profitot termelünk, így a lelki szempontokkal is ennek függvényében kell foglalkozni”.

 

Zsanett szerint meg kell találni az egyensúlyt, hogy meddig terelgetjük a munkatársat, és mikortól engedjük el, és miben van felelőssége a cégnek. Pozitív légkört kell teremteni, optimista szemlélettel, nem stresszre kell építeni, hanem a bizalomra. „A Progressive a Covid utáni időkben nagyon elkapta, mire van szükség, ha valaki elfárad és kiég: tehermentesítés, kipróbált értékelési rendszer, vezetői beszélgetés és belsős coach”.  Heti két napot tölt bent Kontra Dia coach, akinek az ajtaja mindig nyitva áll, juniortól a felsővezetőig mindenki számára. A coach szerepe túlnyúlhat a munkán, néha magánéleti kérdésekben is segít.

 

Mit tesz a vezető?

Valamilyen formában mindannyian említették a vezetői felelősséget, figyelnek és kérdeznek. Misó szerint nem pusztán a céges érdekeket, hanem az egyénit is nézve. Ha a szakmát valóban szereti, akkor bele kell tenni az energiát és meg kell oldani együtt. „Gondja van a folyamatokkal, a márkákkal, vagy talán az ügynökségen belüli mozgás lehet a megoldás? Nézzük meg, mi ment félre, és hogyan lehet megoldani”. És mi történik akkor, ha így sincs megoldás: „ha nem az ő világa, az már keményebb dió”.

 

Zsanett egy példát említ a felvételi beszélgetésekről. A jelentkező, a mi a fontos kérdésre azt mondta, ne kiabáljon vele a vezetője. Neki itt nem lesz nehéz újat mutatni, de Zsanett szerint a Progressive ezen felül is folyamatosan fejlődik. A Covid-hullámok előtt a csapatok megkapták a támogatást és a figyelmet. A járványt követően már az egyéni jóllétre is nagyobb hangsúlyt tudnak fektetni. Szerinte a vezető is kell ehhez, ahogy az egyén is. Márpedig Zsanett szerint az új generáció nem vár.

 

Más területek mennyire égetnek?

Mi a helyzet a dizájncsapattal? Mennyire kiégetős, ha határidőre kell kreatívnak lenni? Baranyai Zsolt (creative group head) szerint a kreatív nyomást nem mindenki bírja, melynek egyik fő oka a káosz és a szervezetlenség. A megoldás ebben az esetben nyilván az előre tervezés: „próbálunk minimultiként dolgozni, hogy ez a káosz okozta stressz a lehető legkisebb legyen, és tudjanak fókuszálni a kollégák. Nem lehet kizárni teljesen a nehézségeket, de a peremfeltételeket tudjuk biztosítani, és így a fókusz miatt csökken a stressz”. Ez láthatóan jól működik, mert a munkateher ellenére alacsony a fluktuáció, megközelítőleg évente egy fő távozik a csapatból.

 

Azt is hozzáteszi, hogy a kreatív szakmában a sikerélmény gyorsan jön, és ez sokat számít: „talán túl optimista vagyok (mint Forrest Gump), de ha rajzolunk valami szépet, és elmegy mögöttünk egy másik dizájner, az megdicséri”. Talán ezért is van, hogy Zsolt kevés pályaelhagyó dizájnerről tud.

 

 

 

 

A rendezvényes területen is sok kihívással kell szembenézni, és ez nem mindig könnyű. Tóth Péter, Petya (event executive director) szerint valóban gyorsan pörög a mókuskerék, és bár sokat kell irodában dolgozni, a helyszínre járás változatossága sokat segít. Ami viszont szerinte képes megölni a motivációt, azok a tenderek, pontosabban azok a tenderek, amelyeket nem nyernek meg. Rengeteg munka van egy-egy anyagban, mindig a legjobbra törekednek, és a jó eredményre szükség van a lendülethez. A túlóra is észrevehető, amit ha megfejelünk némi sikertelenséggel, akkor ott észnél kell lenni: „beleteszel 100 százalékot, de az ügyfél szerint csak 50. A demotiváltság elvihet oda, hogy bizony megtelik a hócipő”. Kommunikációval és odafigyeléssel azonban nagyon sokat lehet segíteni, a jó szó át tud lendíteni a holtponton, és még egy fontos tényezőt említ, a bizalmat. „Hagyni kell a kollégákat fejlődni és akár hibázni is, bízni kell bennük, mert ha érzik, hogy van súlya a munkájuknak, sokkal messzebbre mennek”.

 

Mit lehet tenni?

A vezetők szerint a figyelem és a kommunikáció fontos, de magunkat is ismerni és fejleszteni kell. Petya szerint például a feladatok váltogatása, cseréje fontos, illetve a fentieken túl a közösséghez tartozást emeli ki: „tudjuk, hogy nem egyedül vagyunk, és hogy mindenki beleteszi a magáét. Ha este 10-kor még bele kell írnom a prezibe, majdnem biztos, hogy még pár ember nevét látom majd a Teamsben.

 

Misó az önismeret fontosságára hívja fel a figyelmet. „Néhány évente önvizsgálatot kell tartani, felülvizsgálni az egyéni célokat és motivációkat. Gyorsan változik a szakma és a piac, ezért időről időre ellenőrizni kell, hogy jó irányba haladunk-e. Nekem személy szerint sokat segített, hogy óriási célokat tűztem ki, amelyeket elő tudok venni nehezebb időszakokban, hogy erőt merítsek belőlük”.

 

Simon Illés (head of digital) szerint a Progressive-ben nem csupán lehet segítséget kérni, de ez támogatott is. „Bármi kihívás van, tele a fejem, sok a túlóra, nyugodtan és magabiztosan tudom kommunikálni a nehézségeimet. Az ügynökségnél azt érzem, hogy ha ezt artikulálom, nem leszek kevesebb, se emberileg, se szakmailag. A kihívásoknak az esetek legnagyobb részében aggyal, nem pedig erővel megyünk neki. Ennek létrejöttét biztosítják a rendszereink és a nyitott, őszinte légkör.” Illés szerint a kikapcsolódás is sokat segít, akár sport, akár hobbi. Ilyenkor kizárja a munkát, ez inspirálja, majd végül beszűrődik a munkába, és valójában sokat hozzátesz.  

 

Zsanett öt Progressive-es év után is folyamatosan fejlődik abban, hogy hogyan találja meg az egyensúlyt. Ahogy meséli, Misótól tanult kikapcsolni: “van túlóra, de amikor vége a napnak, le kell tenni a munkát, vagy bedarál”. Az említett Misó még ezt azzal egészíti ki, hogy neki a sport nagyon sokat segít: cipőt húz és megy. Már beszélgetésen derül ki, hogy igazi megszállott: képes órákig futni zene, podcast és bármilyen más figyelemelterelő nélkül.

Következő cikk

[[item.data.title]]

Előző cikk

[[item.data.title]]

Váltanál?